2010. 11. 06.

Mici ült

Bizony Mici ma ült, úgy 10 másodpercig, de akkor is üüüüüüült!!!
Épp a reggeli kávémat kortyolgattam, telesen gyanútlanul gyönyörködtem a kislányunkban, amikor feltérdelt és látszott rajta, hogy nagyon készül valamire. Már napok óta tolja fel nyújtott lábbal a popsiját, gondoltam megint ezt a mutatványt gyakorolja, és akkor hopp a legnagyobb természetességgel kipakolta a popsiját balra, közben támaszkodott a kezével, és élénken szemlélte a nagyvilágot immár egy új perspektívából!
Természetesen István a lakás legmesszebbi pontján tartózkodott, én próbáltam a lehető legfinomabban ordítani, hogy gyere gyorsaaaaaaaaan, persze rohant egyből, szerencsére a kislányunk is úgy gondolta, hogy Apa is lássa az attrakciót:-)))
Természetesen potyogtak a könnyeim - úgy látszik ez már sosem fog elmúlni -, a meghatottságtól, leírhatatlan érzés ezeket az első próbálkozásokat látni. Felfoghatatlan, hogy  tudja, mit mikor és hogyan kell csinálni! Eljön a napja, és csinálja, és onnantól már mindig...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése