Szerettük volna kihasználni a tavaszias meleget ezen az őszi háromnapos hétvégén, így egy kis minikirándulást terveztünk. A Vácrátóti Arborétumra esett a választásunk, valaha gyermekkorunkban mindketten jártunk ott, de most már Micivel indulhattunk el felfedezni.
Miután sikerült összepakolni mindent, amire csak egy párórás séta alatt szüksége lehet egy félévesnek, elindultunk. Fél óra alatt ott voltunk, már a parkoló autók számából is láthattuk, hogy el fogunk férni bent is:-) Bevallom nekem emlékeim sem voltak a botanikus kertről, így teljesen az újdonság varázsával hatott rám. Rövid, csaknem 15 perces séta után eljött az idő Emma ebédjére - a kiscsaj nem tréfál ha éhes -, szóval gyorsan kerítettünk egy napsütéses padot az etetéshez.
Amíg ő répa-krumpli cuccot flamózta, addig én gyönyörködhettem a kilátásban a tóra, Apa meg szorgalmasan fotózott minket, na és mindent amit talált. Ebben nem volt hiány, szerencsére pont elcsíptük azt az időszakot, amikor még az ágakon is ott biggyesztenek a falevelek, de már avarban gázolhatunk és a bogyók is piroslanak, kéklenek az ágakon.
Nagyon hangulatos volt, bebarangoltuk az egész kertet, bementünk a szigetre a tó közepére, átmentünk az összes hídon, sajnos a sziklakerti rész, a virágágyások és a konyhakert ilyenkor már nem látható de majd bepótoljuk tavasszal! Mici majdnem végigaludta az egészet, hiába a friss levegő, és a zötykölődő babakocsi csodákra képes!
Arra jutottunk, hogy sokszor kilátogatunk majd ide Emmával, remélhetőleg kívülről fogja majd fújni az összes növény nevét, sőt nem csak ő, hanem mi is:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése