A mi másmilyen karácsonyunk

Picit nehezen fogok bele ebbe a bejegyzésbe, már napok óta húzom-halasztom a dolgot.

Ez a karácsony is teljesen szokványosan indult, pörgés, vásárlás, takarítás, sütés-főzés fadíszítés, várakozás, plusz Micike, bár valahogy semmi sem akart igazán összejönni, most már tudom miért, ez a karácsony másról szólt... valakinek a kívánságának a beteljesedéséről, ugyanennek az embernek az elvesztéséről. 

István nagyija nagyon  szép kort élt meg, januárban töltötte volna a 93-dik életévét, és fantasztikus fazon volt. Sajnos én már betegen ismertem meg, de csak a teste nem engedelmeskedett (egy agyvérzést követően lebénult a jobb oldala, így eleinte segítségre, aztán már ápolásra szorult), a gondolatai szárnyaltak az emlékei között. Mindig tudott új dolgokat mesélni, olyan igazán élvezhető, jól hallgatható stílusban. Mindenkinek jól odamondogatott, sosem titkolta el a véleményét, a poharat kocogtatva hívta fel magára a figyelmet, hogy ő is ott van még ha a szomszéd szobában is van az ágyhoz kötve. A beszélgetésekbe beleszólt, bár csak egy-egy szót csípett el, mégis egyből határozott véleménye volt, aztán elmondtuk neki, hogy igazából tök másról van szó:-) Egyszerűen nem vett tudomást az állapotáról, mindig mondogatta, hogy majd átugrik hozzánk megnézni a lakást, begyúr végre egy jó pogit (ha már Zsuzsa néninek nem megy), ha nem megyünk át hozzá a szobába, akkor kikel az ágyból és átjön. Kecelen volt egy kis gazdaságuk, Istvánnak rengeteg gyerekkori emléke, élménye kötődik ide. A nagymama viselte a nadrágot, irányította a dolgokat, kemény volt, határozott, tele egyszerű, bölcs gondolatokkal. Ritkán láttam szomorúnak, a látványos változást januárban, a daganatának a kiújulása hozta, szerette volna, hogy megműtsék, hogy már ne ébredjen fel többet, de az orvosok nem vállalták a kockázatot, már csupán pár hónapot adtak neki. Szerencsére nem így lett, találkozhatott Emmával, akit nagyon várt és egy picit még kiélvezhetett.

Minden este imádkozott, hogy már ne kelljen tovább szenvednie, karácsony előtti napokban mondta, hogy most sok dolga van az Istennek a Jézuska pedig túl pici és gyenge, hogy segíthessen neki. Nem volt az, a Nagymama kapta a legszebb ajándékot, örökre elaludt 25-én reggelre...

Nem vagyunk szomorúak, örülünk az ő boldogságának!