Nem váratott sokáig magára a negyedik fogacska, a harmadik kibújása után másnapra már ott is volt Emma ínyén az újabb csík, aztán ez is pikk-pakk előbújt. Eszméletlen édes lett a mosolya a most már egyáltalán nem bébis babánknak.
Az elmúlt hetekben éltem meg eddig a legnagyobb változásokat, ami a mi kis Micinket illeti. Hihetetlen volt látni, hogy az egyik nap még csak kúszott, a másik nap már feltámaszkodott félkönyökre, aztán már támaszkodott, és baromi gyorsan rájött arra, hogyan lehet a popsi oldalra pakolásával valami ülőpóz szerűt felvenni. Aztán ült támaszkodva, fél kézzel kotorva a játékok között, persze hatalmasakat borulva, nagyokat puffanva. Amúgy egész jól megtanult esni, kis kaszkadőr lett, fej behúz a vállak közé, szem becsuk, aztán jöjjön aminek jönnie kell:-))) Pár napja pedig már teljesen stabilan ül, egyenes háttal, két kezében fogja a játékokat és még nézelődésre is futja. Az a kedvencem, amikor beakasztja a lábfejét a rácsba és azzal korrigál, amikor borulásra kerülne a sor.
Tegnap óta, pedig feltérdel a rácsba kapaszkodva és úgy vigyorog rám - ott ülök mellette a fotelban -, párszor felállítottam, húúúúú az nagyon bejön neki, hatalmasakat kurjongat, vigyorog, amikor odadugom az orrom az övéhez, elkezd kacagni, ha pedig eltávolodok tőle, elkezdi nyújtogatni az egyik kezét, és csak a másikkal kapaszkodik.
Sokszor csak ülök és nézem, hogy hova lett a kisbabám... persze teljesen pozitív érzésekkel gondolom ezt, úgy érzem nálam most ez az első mérföldkő, ez az elmúlt 1,5 hét hatalmas változásokat hozott.
És akkor pár kép a mi kis ülő bikánkról:-))
És arról, hogyan művelődik:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése