Pá-pá (déd)Nagymami!

Tegnap elment közülünk Emma másik dédnagymamija is, Ő anyukám édesanyja volt. Idén lett volna 89 éves, nagyon szép kort élt meg, sajnos az utóbbi években szellemileg már nem nagyon volt közöttünk, a combnyaktörése óta pedig a fizikai állapota romlott rohamosan, tegnap reggel óta pedig a felhők széléről figyel már minket.

Az igazat megvallva nekem nem volt vele túl közeli kapcsolatom, valahogy ő nem volt nyitott, barátságos ember, ő nem az a mesélős, játszós, kényeztetős nagymama volt. Ehhez biztosan hozzá járult, hogy elsőszülöttként az összes kisebb testvérét ő nevelhette, majd amikor már dolgozott és keresett, támogathatta őket, valószínűleg így már nem volt számára túl nagy varázsa a kisgyerekeknek...

Mindenképpen szeretnék róla is megemlékezni, néhány dolog ami ha becsukom a szemem, eszembe jut:

• nagyon szép neve volt, Mogyoró Franciska, gyönyörű monogrammal, de ő csak Katónak hívatta magát;
• hatalmas sarokházban lakott Kiskunfélegyházán, a ház előtt szilvafákkal, a lehullott szilvát nekünk kellett összeszedni, és a cefrébe dobni, most is érzem az orromban a betonon széttaposott szilvák szagát;
• az udvarba belépve volt egy kis előkertféle, rózsákkal, mellettük leszúrt neoncsövekkel, sosem értettem miért nem világítanak:-);
• a hátsó kertben tavasszal illatos játcintok nyíltak a virágágyásban, a veteményes részen langyos paradicsomok, illatos eprek teremtek;
•  hátul a fal mellett hatalmas málnás, ebből lett a finom házi szörp, jó kis szódával, amit a szikvizestől kellett hoznunk;
• mellette tyúkól, elvileg nem volt szabad csak úgy etetni őket, de az öcsémmel mi mindig csempésztünk nekik egy kis kukoricát, búzát;
• ünnepi kaja finom rántott husi, sült krumplival, amit csak Ő tudott olyanra sütni, barack kompóttal - azóta is jobban szeretem így, mint savanyúval;
• szünidei reggelire fonott, vajas kalácsot kaptunk, igazi főzött kakaóval, volt hozzá egy olyan csinos pici merőkanala;
• a kamrában nagyon szép üvegekben sorakoztak a befőttek, lekvárok, volt hatalmas cukros zsák is, ő olyan nagyban vette a cukrot;
• volt egy fém lisztes doboza, emlékszem az nagyon tetszett;
• a házban a verandán hatalmas növényei voltak, itt volt a varrógépe is, ő varrónő volt, emlékszem a mondatra, hogy: "Maradjatok csendben, mert a nagymami szab."
• a nagypapám egy agyvérzés következtében nem tudott beszélni, így már csak így ismertem őt, mindig zsörtölődtek egymással, a nagymami mondta a magáét, a nagypapi meg csak legyingetett nagyokat;
• amikor a lánykoráról, vagy csak a múltról mesélt, sokszor kötött ruhákhoz dolgokat;
• éjszaka a házban olyan sötét volt, hogy az orrunkig sem láttunk, hatalmas spaletták voltak az ablakokon;
• igazi nagy tollpárnái és dunyhái voltak, szinte elveszett az ember benn;
• szép nagy fürdőszobája volt, mégis a kerti wc-re kellett kimenni, na ezt sosem értettem...;
• néha meglepett minket és eljött hozzánk Budapestre, emlékszem ahogy ott állt az utazótáskájával, ami drapp műbőr és rikító kék anyag volt, sosem ment tönkre.

Hirtelen ezek jutottak eszembe...

Tegnap ott voltunk amikor elvitték, pápáztunk Micivel persze csak a távozó autónak.