csend

Megmondom őszintén nem azért ilyen nagy a csend körülöttem, mert nem történik semmi izgalmas, hanem egyszerűen nincsen kedvem írni.

Sőt sokszor egyáltalán nincs kedvem semmihez:-(

Akik ismernek tudják, hogy egy energikus, életvidám, mindig valamin ügyködő ember vagyok, és a fenti sorok egyáltalán nem igazak rám! 

Ügyködni most is ügyködök, szerencsére mindig akadnak vágyak amiket teljesíthetek, ez egy kis energiát és kedvet is ad, na és persze Mici, gondolom nem kell mondanom, hogy Ő mindenek előtt van, és imádom a vele töltött perceket. De azt is tudom ezen kívül másnak is kell lennie, de most valahogy nincs... nincs kedvem a lakáshoz (MONDTAM MÁR, HOGY UTÁLOK ITT LAKNI???), nincs kedvem magamhoz (pedig nem ártana jobb formába kerülni), ééééés a legrosszabb, hogy tudom, hogy ez nem jó így, minden reggel elhatározom, hogy ma másképp lesz, de természetesen nem sikerül:-(

Világ életemben szabad, önálló, független ember voltam, elértem amit szerettem volna, megdolgoztam a kitűzött célokért, és most szabályosan megfojt, hogy egy csomó dolgon nem tudok változtatni.

Az is nagyon nyomaszt, hogy lassan el kellene gondolkozni, hogy Emma hova menjen oviba, de ezen a környéken én nem szeretném... szeretnénk kistesót, de ebbe a lakásba nem férünk el.

Ez a lakás téma borít ki a legjobban, ráadásul most sokkal több időt töltünk a négy fal között, szóval gondolhatjátok...

Biztosan a tél is rátesz a hangulatomra - pedig téli gyerek vagyok, a mackóval együtt bújtam ki -, de ennyire vacakul talán még nem éreztem életemben magam.

Szóval ha van valakinek valami jó kis receptje, szívesen veszem;-)

Már ez is jól esett, hogy ezeket leírtam, bár még sok-sok borús gondolttal tölthetném ki ezt a bejegyzést, de nem akarom, mert iszonyúan haragszom ezért magamra!

Sorry...