karácsony

Az idei karácsonyunk amilyen nehezen indult, olyan jó lett:-))

Az előkészületekkel voltam bajban, rengeteg tervem volt, mind az ajándékokat, mind az otthonunkat illetően, a megvalósításukról csak annyit, hogy szerdán még az utolsó sapi és rátétes póló megrendelésemet adtam át... hiába ez volt az első téli sapiszezon, szerencsére sokan vágytak álomSapira, és egytől egyig mindet teljesítettem, viszont jövőre sokkal okosabbnak kell majd lennem, így majd magunkra is marad időm és energiám!

Istvánnal megbeszéltük, hogy ezt a feszültséget elengedjük, hiszen még sok-sok ilyen ünnep vár ránk:-)

Szóval nálunk így csütörtökön indult a visszaszámlálás, aznap megsütöttem a kedvenc hókiflinket, István meghozta a TÖKÉLETES fát - ami ezüst fenyő, így úgy szúr, hogy jajj, de az illata kárpótol mindenért -, a lakást nagyjából rendbe vágtam, este kötöttem még egy ajándék sapit Zitusnak.

Pénteken előkészítettem a pulykát, meghámoztam a másnapi zöldségköretet, így szombatra már csak az utolsó simítások maradtak, persze azért pörögtem 1000el. Aztán varázsütésre valahogy minden sínre került, a pulyka sült a sütőben, amíg Emma aludt én feldíszítettem a fát, István pedig az apukájával idevarázsolta a műhelyből a csodakonyhát, amin elvégezték az utolsó simításokat, én pedig otthonosítottam rajta egy kicsit;-)

Micit az ébredése után picit még próbáltuk elterelni a nappali közeléből, ami 50 m2-en valljuk be nem a legegyszerűbb, érezte, hogy valami nem kerek, és állandóan be akart kukkolni... aztán kint a konyhában meghallotta a csengőszót, szólt nekem, hogy Mami bim-bam! Aztán bementünk a nappaliba és csak állt nézte a fát és mondogatta andanka fa, világ, csilla, gumb (angyalka, fa, csillag, gömb), andanka koha (angyalka konyha), és már rohant is főzőcskézni:-)))

Mi csak ültünk és csodáltuk Micúrt, és ittuk a kájék (kávék) tömkelegét és ettük a bósót (borsófőzelék) kilószám. Ott abban a pillanatban tudtam, hogy a waldorf baba, a filckaják, filc gyümölcsök nem baj, hogy később fognak érkezni, akkor is ugyanakkora örömöt fognak okozni, sőőőőőőt majd együtt készítjük el őket!

 A finom vacsi után Istvánnal összenéztünk és jót mosolyogtunk azon, hogy a nagy boldogságban egymást el is felejtettük megajándékozni:-))) Tulajdonképpen egy miniszünidőben állapodtunk meg, belföldön elutazunk valamerre... persze kiderült mindketten vettünk még valami apróságot egymásnak, végül eldugtuk egymás párnája alá.

Ő megkapta tőlem a Millenium trilógia harmadik részét, a Kártyavár összedől című könyvet, én pedig Fábián Jankától az Emma fiait (ennek az első részét már megkaptam, így már csak a harmadik várat magára).

Hát így sikeredett a mi idei karácsonyunk:-)))
Szép volt, jó volt, TÖKÉLETES volt!!!


3asban normális képünk már sose lesz;-)